Megkaptuk a Magyar Művészetért Díjat
2012. szeptember 22-én Gödöllőn átvehettük a Magyar Művészetért Díjat Gubcsi Lajostól. Laudációt mondott Sudár Annamária előadóművész.
Zenei kategóriában a Misztrál együttes vette át tegnap A Magyar Művészetért Díjat Gödöllőn, a Szentháromság templomban tartott koncertjükön. A közönség perceken át ülőhelyéről lelkesen, egy emberként felállva, vastapssal köszöntötte az együttest. A díjat átadó Gubcsi Lajos, a kuratórium elnöke többek között így fogalmazott:
„A szépnél már nem kell szebb, ha az a teljességben fogantatik és abban él, létezik. A teljesség pedig maga a szépség. Ilyen a Misztrál együttes zenei hangja, éneke, hangszerekből elővarázsolt szólamai. A Misztrál maga a harmónia, vers és zene tökéletes kifejezése. Ezért kapták a díjat, melyben zenei elődeik közé tartozik az elmúlt 25 évben például Szokolay Sándor, Vass Lajos, Dresch Dudás Mihály, Kocsis Zoltán, Miklósa Erika, Sebestyén Márta, a Muzsikás és a Kaláka együttes, vagy tavaly a munkácsi várban Varga Miklós, marosvásárhelyi gálánkon pedig Szabadi Vilmos. A magyar zene világhíre és hitet adó szépsége a Misztrálból is ered.”
A kuratórium felkérésére Sudár Annamária előadóművész olvasta fel általa írt laudációját:
„„Szín a különség, különség az élet” (Babits Mihály)
– a Misztrál együttesnek
Jövőre immár tíz esztendeje lesz annak, hogy Huzella Pétertől egy addig ismeretlen együttes nevét hallottam: MISZTRÁL. Őket ajánlom – mondta. Nagyon tehetségesek. Ők a jövő. Irodalmi szerkesztőként kerestem versmegzenésítéseket egy munkához akkor.
Aztán ettől teljesen függetlenül versmondóként is összehozott a Misztrállal a sors: Balassi-Év. 2004. Közös fellépés: Úristen hogyan énekelnek! Honnan énekelnek? Honnan tudják már? A művészi formáról beszélek. Azt honnan tudják már… Mi történik? Ez itt most a teljesség. Te történsz, Uram.
S aztán számtalan koncerten, Misztrál-klubokban s Nagymaroson, a fesztiválon – tudom, sokak számára ugyanez az élmény: színes zenei köntösökbe öltöztetett versek ihletett interpretációja. Lelki közösség. A hiánytalanság felszabadító ereje. A versek és az együttes tagjai is: markáns, egymástól elütő színek, s együtt – a fehér fény, a teljesség.
A költészet a Misztrál zenéjével és előadásában ajtókat, ablakokat nyit ki kicsiknek és nagyoknak. Majd ötszáz éves Balassi-sorokat énekel általuk s velük az óvodás és a kamasz, s egy kilencvenen túli idős úr, aki korábban – mint mondja – egy lyukas kétfillérest sem adott volna az efféle modern zenéért, lelkesülten magyarázza, hogy milyen kár lett volna, ha nem hallotta volna a koncertet. S a versértő, a versolvasó is sokszor rácsodálkozik, hogy általuk hogyan szólal meg, nyílik meg jobban: mondjuk Dsida Nagycsütörtöke, Ady Párizsban járt az ősz című verse, Janus Pannonius Békéért című epigrammája vagy éppen Nagy László Varjú-koszorú című költeménye.
A Misztrál tagjai a szűk ösvényen járnak. Azok közé az áldottak közé tartoznak, akik a szakadozó hajszálereket varrják össze. Áldottak. S fontos, hogy a szűk ösvényen járva tudatosítsák, amit Thomas Mann így fogalmazott meg a József és testvéreiben: „…hitvány babona azt hinni, hogy az áldáshordozók élete fenékig boldogság és merő gazdagság. Az áldás tulajdonképpen csak alapszíne lényüknek, amely bőséges fájdalmak és sorscsapások szövedékén mintegy aranyosan átcsillog.”
A Misztrál tagjai egyenként is egész estét betöltő, különböző színű előadók és szerzők: „Szín a különség, különség az élet”. Mostanában – olykor csipeszkedve a robosztus életmű soraihoz – épp Babits, a poeta doctus, a tudós költő verseit öltöztetik új, színes zenei köntösökbe.
Áldás legyen ezen a munkájukon is!”
fotó: Orbán Domonkos