Tompa Mihály

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmult, s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben másképp szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek'
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Az éj titka

Nagy éjfelen mély csend lebeg
S im lengve csolnakon
Halkan vált szót két férfiú
S halad zajos habon.

És mond egyik: "Ne kérd uram!
Hogyan van hon s király,
Határin él egy szörnyeteg
Átkos nevén: viszály.

S a fejdelem! István király
Sírjában sem nyugodt,
Hogy trón s pálcája ily bitor
Kezek közé jutott.

Német Péter követte őt,
Velence korcs fia,
Kiben király helyett hóhért
Talála Hunnia.

S ha szót emelt a hon fia!...
Kérdezd a sírkebelt,
Jó szándokú szavára vad
Halálcsapás felelt.

Vagy súlyos láncban szenvedett
Dühén, a férfikar.
Mit szóljak még? ős birtokán
Zsellér lett a magyar.

Titokban nőtt sok szép leány
S bús anyja reszketett,
Mert ám, ha bája szembetűnt,
Menthetlen elveszett.

S ki volt első, ki vakmerőn
Sok szende rózsaszál
Ártatlansága édenét
Feldúlta?... a király!

Csak titkosan nyögött a hon
Míg a csanádi nap!..."
A sajka leng s a hallgató
Kék ajkiba harap.

"Jött és földönfutó leve
E gyáva szörnyeteg..."
A kormányos szavát gyilok
Döfés szakasztja meg.

Hörögve a bús áldozat
Sötét habokba hull...
Felette lenge csolnakon
Gyilkosa áll vadul.

Péter! Péter! hová ragadt
Bőszült indúlatod
A partra istened se visz,
Hanyatlik csillagod!

A madár fiaihoz I Az éj titka I A Gólyához
Vissza a "versek" oldalhoz

A Gólyához (részlet)

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

(...)

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!

(...)

A madár fiaihoz I Az éj titka I A Gólyához
Vissza a "versek" oldalhoz I Vissza a "hangzó" oldalhoz

Tompa Mihály

Tompa Mihály

A madár, fiaihoz (részlet)

Az éj titka

A Gólyához (részlet)

A madár, fiaihoz
(részlet)