„Sok bánatunk, kevés derűnk, angyal vezess, gyerünk, gyerünk!” - (2007. május 13.) |
|
Az idén május 17-én lesz száz esztendeje, hogy megszületett Dsida Jenő. A fiatalon, harmincegy évesen elhunyt erdélyi költőt mintha újra és újra fel "kellene" fedezni. Olykor felbukkan, de többnyire kimarad az érettségi tananyagból, ritkán idézik. Akik valaha is fellapozták verseit, tudják, hogy a szerelmet arany és kék szavakkal lehet megfesteni, sejtik, milyen a kocsárdi váróterem nagycsütörtöki mélye, s milyen az úti feszület, amely mellett Isten csavargójaként lehet megállni. S még mennyi minden a dsidai világ! Érzékenység, vidámság, olykor őrület, szomorúság, halálfélelem, istenkeresés, tisztaság, buja erotika, játékosság. Igen, akik ismerik verseit, látnak maguk előtt egy fiatal férfit a századelőn, aki tudja magáról, hogy beteg, földi élete rövidre szabott. Szemében a fiatalság, a vágyak és a halál közelségének furcsa tüze, hol táncol, hol lobog, hol pislákol. Nem olyan delejező ő, mint Ady, talán nem olyan elegáns, mint Kosztolányi, nem olyan tréfás, mint Karinthy, nem olyan bölcselő, mint Babits, s nem olyan halk, mint Tóth Árpád. S mégis, mintha mindez egyben ott lenne abban a harmincegy évben, abban a fiatal férfitestben és lélekben. De mintha mindezeken túl lenne ő. Talán ez a lényege, ez a titka. S könnyen lehet, nem is az elmúlt évtizedek olvasói a hálátlanok, akik újra és újra méltatlanul megfeledkeznek róla. Hanem költészetének természete ilyen. Gyönyörű búvópatak, mely, ha időnként feltör, csodásan megitat minden szomjazót. De történhet másik csoda is. Amikor két búvópatak megtalálja egymást. A Misztrál együttes tíz esztendeje zenésít meg verseket. 1998-ban elnyerték a Kaláka fesztivál, Kaláka Alapítvány fődíját, 2000-ben a Gödöllői Dalostalálkozón első helyezést értek el, 2006-ban pedig Bartók Béla-díjat nyertek. Ezek az elismerések. Az elmúlt tíz esztendő gyümölcse azonban ennél is gazdagabb. Puszta Sándor verseitől kezdve Kassák, Ady, Mécs László, József Attila, Balassi, Baudelaire, Garcia Lorca költeményeit és számos gyönyörű művet öltöztettek már dalba. Nevük talán a fiatalabb generáció számára ismerősen cseng, hiszen az együttes maga rendezi évek óta a Regejáró Misztrál fesztivált Nagymaroson, ahol zenészbarátaik is fellépnek. Az ország különböző pontjain klubokat is alakítottak. A versek kiválasztásával, dalaikkal, a harmónia keresésével egy értékrend mellett tesznek voksot ezek a fiatal muzsikusok. Ahogyan maguk fogalmazták meg: Hiszünk a Teremtő Úristenben. Mi a zene adományát kaptuk meg, hogy beszéljünk róla, hogy közvetítsünk valamit, ami embernek, népnek megtartó erő lehet. Akkordokkal és harmóniákkal foglalatoskodni szép, de nem egyszerű út a mai világban. Búvópatakként csiszolni értékeket és haladni előre a harsogó média ellenszelében szintén nehéz. Sokunk örömére a Helikon Kiadó és a Gryllus Kft. a Hangzó Helikon legújabb lemezét, Dsida Jenő verseit a Misztrál együttesre bízta. Ez abba a sorba illeszkedik, amelyben már hallhatóak többek között a Kalákától Kányádi és Kosztolányi,Sebő Ferenctől József Attila és Nagy László, Cseh Tamástól Ady megzenésített versei. Ahogyan eddig is, úgy most is a legjobb kezekbe kerültek a dalra kívánkozó költemények. A Misztrál által kiválasztott és újraálmodott művek igyekeznek megmutatni Dsida Jenő sokszínűségét. S ezzel az együttes zenéjében rejlő gazdagság: lelemények, stílusok is összecsengenek. A dalköltők saját bevallásuk szerint Dsidában szövegírójukat találták meg. S a lemezt hallgatva így is van. Búvópatakok találkoztak. Mintha valaki állna mellettük. Lant van a kezében. "Sok bánatunk, kevés derűnk. Angyal vezess, gyerünk, gyerünk!"
|
|
EMBERNEK LENNI ÉS MARADNI! ( 2006. március) |
|
A barátság hozta őket össze. Éjszakába nyúló beszélgetések, közös zenélések, a versek iránti szenvedély. Így született meg 1997-ben a Misztrál együttes, amely ma már fontos színfoltja a magyar zenei világnak. Hazai és nemzetközi költők verseit, valamint saját költeményeiket zenésítik meg ötvözve a történelmet és a hagyományt, megteremtve egy egészen egyedi és különleges, gyökereiben magyar, mégis modern dallamvilágot.
- A zene az egyetlen kommunikációs eszköz, melyet a világ minden pontján megértenek. Mert a zene a lélekből fakad. Igaz, hogy egyfajta nyitottságot követel, de mindig megtalálja a hallgatót. Több dimenzió létezik a zenében. Ahogy az ember fejlődik, alakul, úgy nyílnak meg számára ezek. Ha egyszer belekerül valaki ebbe a bűvkörbe, nem hiszem, hogy valaha is kiszabadulhat belőle. De nem is szeretne! - Hogyan indult útjára a Misztrál? - Együttesalapításról nem beszélhettünk abban az időben, amikor a fiúkkal elkezdtünk együtt muzsikálni. Sokáig nevünk sem volt, a jó barátság hozott össze bennünket, a zene szeretete, a versek iránti közös érdeklődés, s az a sok-sok kérdés, amelyekre estéken át kerestük a válaszokat. Kis idő elteltével lett nevünk, céltudatosan készültünk a koncertjeinkre, tematikába helyeztük műsorainkat, s együttessé kovácsolódtunk. Így visszatekintve, azt hiszem, vezettek minket odafentről, s nem tudatosan alapítottunk együttest. - A szíve mélyén mindig zenésznek készült? - Valójában soha nem akartam "zenész" lenni, de mindig szerettem zenélni. Mivel gyerekkoromban "nem iskolaérett"-nek minősítettek, újra kellett járnom a nagycsoportot. Ekkor kezdtem el szolfézsra járni. A következő évben szüleim beírattak az általános és a zeneiskola első osztályába. A felkészítő év végén egy koncert keretei között mutatták be azokat a hangszereket, melyek közül kiválaszthattuk, melyiken szeretnénk játszani. Én azonnal a cselló mellett döntöttem. Így kezdtem el zenélni. Azóta több műfajt is kipróbáltam már. Játszottam komolyzenét, bluest, népzenét. Szép lassan alakult ki bennem az a stílus, amit igazán magaménak érzek. Megtaláltam a verseket - vagy a versek engem -, én pedig keresem a hozzájuk tartozó zenéket. Nagyon jól érezem magam ebben. Majd megtaláltam a társakat is a zenéléshez, s immár 9 éve együtt muzsikál a Misztrál együttes a magyar irodalmi és zenei kultúráért, és persze önmagunkért. - Végzettségét tekintve matematikatanár. Hogyan egyeztethető össze a pedagógusi és a zenei pálya? - Polgári családban születtem, ahol az anyatejjel együtt kaptam az értékrendet, amit kötelességemnek tartok követni. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartom, hogy ki-ki elgondolkodjon azon, hogy mely értéket miért képviseli. Ehhez nagy segítséget adhat a család, az iskola, a hittanóra vagy egy baráti közeg, de mindenkinek meg kell ismernie önmagát! Nemcsak ismerni, hanem érteni kell az emberi értékek mélységét. Az én értékrendemhez hozzátartozik, hogy igyekszem az életemet több szálon elképzelni, de természetesen nem veszítve szem elől az én "kijelölt" utamat. Számomra ez a muzsika. Speciális matematika tagozatos gimnázium után az egyetemre kerülés nem jelentett gondot. Sikerült egy polgári diplomát szereznem, amiért nagy hálát érzek. Tehát iskolai végzettségemet tekintve matematikatanár vagyok, s szívesen tanítanék is, de úgy gondolom, hogy a pedagógia hasonlatos a zenéléshez, azaz csak akkor szabad művelni, ha az ember teljesen oda tudja magát adni. Míg szabadidőben lehet zenélni s barátainkat szórakoztatni, hasonlóan lehet korrepetálni is. Hivatásszerűen, iskolában okítani s nevelni azonban csak teljes odaadással lehet. Éppúgy, mint hétről hétre színpadon állni. Hiszen nem azért állunk a katedrán vagy a színpadon, hogy minket lássanak, hanem azért, mert adni szeretnénk valamit. Közvetítő szerepet játszunk Isten és ember között. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a színpadon állva, általam jut el egy vers mondanivalója valakihez. Hatalmas felelősség ez! Hasonlóan nagy a tanár felelőssége is, s a nevelésre csak akkor tud hangsúlyt fektetni, ha személyes kontaktust teremt a diákokkal. Óraadóként ez nem megoldható. Ezért döntöttem úgy, hogy egyenlőre nem tanítok matematikát. - A zenélésből meg lehet élni? - Ez egy nehéz kérdés. Magyarországon ebből a műfajból nem lehet egzisztenciát kialakítani. A zenélés mellett mindenkinek van egy félállású munkahelye is. Én az Országos Széchényi Könyvtárban, a Magyar Elektronikus Könyvtár Osztályon dolgozom heti húsz órában. - Mit tekint hivatásának? - Embernek lenni és maradni! Ez a legfőbb, hiszen ebben minden benne van! Emberként élni Istennel! Nyitottnak lenni a közvetítő szerepre, s meghallani a szükséges alázatot! Hinni a kegyelem erejében! Küzdeni azért, amit fontosnak tartunk! Tudni bocsánatot kérni és megbocsátani! - Mint művésznek mi az ars poeticája? - Szeretnék a családban szeretni, a hivatásban megfelelni, az Istennel mindig jóban lenni. Itt idézném Reményik Sándor Templomok című versét, amelyben, azt hiszem, minden benne van, amit az életemről gondolok: "Én csak kis fatornyú templom vagyok. S bár irigykedve holtig bámulom - Mit érez, mit gondol, mikor egy verset megzenésít? - A vers megzenésítése két oldalról közelíthető meg. Az egyik, amikor a verset helyezem előtérbe, s a másik, amikor a zenét. A saját megzenésítéseimnél megpróbálom a verset előtérbe helyezni, hogy az mondanivalójából ne veszítsen! Ez néha sikerül, néha kevésbé! Igazán jól érezhető még teljesen laikus számára is ez a kettősség! - Mi játszódik le Önben, mikor a színpadon áll? - A színpadon a hétköznapitól eltérően egy teljesen más mivoltomban vagyok jelen. Hihetetlen érzések kavalkádja ez. Egy koncert akkor lehet igazán jó számomra, ha megéreztem benne Isten jelenlétét. Lehet, hogy csak pár percre, de az az érzés leírhatatlan és csodálatos. - Milyen sikereket értek el? Mik a terveik? - Hogy mi a siker s mi kevésbé, azt nem tudom. Eddig három lemezt sikerült kiadni, s idén már ötödször szervezzük meg a Regejáró Misztrál fesztivált Nagymaroson július 14-15-én. Rengeteg tervünk van az idei évre s az elkövetkezőkre is. Idén több lemezt is szeretnénk kiadni, ebből az egyik egy 19-20. századi költők verseiből álló válogatás, a másik pedig egy 1956-ról és 1456-ról szóló könyves CD, melynek zenei részében társaink lesznek Tolcsvay Béla, Kobzos Kiss Tamás és Kis Gergely Márton is. - Mit szeretne elérni? - Embernek lenni és maradni...!
|
|
