JANUS PANNONIUS A LEGJOBBAK HÚRJAIN
2008. október 15.

Sashegyi Zsófia
MN - kultúra

Janus Pannonius-lemezen dolgozik kilencedmagával a Misztrál. Az albumon - amely várhatóan karácsonyra jelenik meg - a Kaláka, a Sebő együttes, a Szélkiáltó, Huzella Péter, Kátai Zoltán, Kobzos Kiss Tamás, a Vagantes Trió, a Musica Historica, Tolcsvay Béla és a Misztrál zenél majd.

Áprilisban egy barátunk felkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk egy Janus Pannonius-lemezt, de mivel még az idén, a reneszánsz évben kellett volna befejeznünk, nem tudtuk felelősséggel vállalni, hiszen a rendelkezésünkre álló idő nem lett volna elegendő ahhoz, hogy kellőképpen elmélyüljünk a témában. Ugyanakkor abban egyetértettünk, hogy ha valaki készít egy ilyen lemezt, három-négy dal erejéig mi is szívesen kivesszük a részünket belőle. Végül úgy alakult, hogy a szervezés rám hárult, s összesen tíz együttest sikerült bevonni a munkába - mondta el Török Máté, a Misztrál tagja.
A lemezen 20 dal, összesen 23 Janus Pannonius-vers szerepel majd, ezek nagy része epigramma, de van köztük elégia is. A CD, amelynek borítóját Orosz István tervezi, várhatóan karácsonyra jelenik meg, s a tervek szerint valamivel később egy Janus Pannonius-honlap is napvilágot lát Jankovits László egyetemi tanár előszavával, Békés Enikő Janus-bibliográfiájával, valamint Szentmártoni Szabó Géza Janus-ábrázolásokhoz kapcsolt rövid tanulmányával. A honlap irodalmi szerkesztését Sudár Annamária előadóművész, a fővédnökséget pedig Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója vállalta el. - Ki egy, ki két, ki három dallal szerepel a lemezen, de olyan is előfordul, hogy közreműködünk egymás szerzeményeiben - mondta Török Máté.
- Nem mindig törekedtünk arra, hogy a zenén is átüssön az időmértékes verselés, és kicsit aggódtam is amiatt, hogy lesz-e közös íve a lemeznek, hiszen tíz együttes tíz különféle stílust hozott magával, de úgy tűnik, végül teljes egésszé áll majd össze az anyag.

LEÁNYRABLÁS ÉS AKADÁLYMENTESÍTÉS
Barantabemutató, helyi termékek vására és táltoszene a Regejáró Misztrál Fesztiválon
2008. július 21.

Varga Klára
MN - kultúra

A VII. Regejáró Misztrál Fesztivál nagy újdonsága az volt, hogy siketek, nagyothallók számára akadálymentesítették a Duna-parti színpad koncertjeit. A széksorok egy része alatt kábeleket helyeztek el, amelyek átadták a ritmust, a jeltolmács pedig a színpad szélén állva lefordította nekik a verssorokat.

Így aztán táncoló, a zene ritmusára ringatózó nem vagy kicsit hallókkal találkozott, aki csak arra járt.
A fesztivál programja egységesebb, színvonalasabb volt, mint valaha. Megérte hát a szigorú profiltisztítás, vagyis az, hogy ha valaki színvonaltalan, egyenetlen, kifáradt zenéket, dalokat hozott, a következő évben - bármilyen nagy névnek számít is - kimaradt a fellépők névsorából, míg kevésbé ismert muzsikusok új és új lehetőséget kaptak. Az utóbbiak közé tartozik a Túlpart, valamint a tavalyi dalnokverseny második helyezettje, a Macskaszem. Az idei dalnokversenyt egyéniben Göbő Sándor nyerte, az együttesek között a Hetedhét végzett az első helyen, s jövőre a Mi újság? együttessel adhat közös koncertet a nagyszínpadon. A szigorú mércének az is eredménye, hogy a kritika már nem úgy vetődik fel, hogy mi az, ami gyenge, és egyáltalán nem való a fesztiválra, hanem úgy, hogy mi lehetne még jobb.
A Gondolatok Házában Tímár Sárával fellépő, erdélyi népzenét játszó Valkó Banda produkcióját mégis némiképp felszínesnek éreztük. A maga nemében egyedülálló Vágtázó Csodaszarvas is a megemelkedett mércének esett áldozatul. Írom mindezt annak ellenére, hogy a nagymarosi Duna-parton zajos közönségsikert arattak. Ma már ugyanis sokan tudjuk, a táltos-sámán attitűd lényege, hogy szólaljon meg akár instrumentális zene, saját dal, népdal vagy népének, fel kell, hogy érjen az égbe. El is indulgattak a lajtorján Grandpierre Attiláék dalai, hogy beleborzongtunk számtalanszor, s aztán jött a megtorpanás, olykor még a hátrálás is. Kivétel ez alól Márton Bernadett éneke. Nagy kincs ő, ami nem csak nyereség, hatalmas felelősség is a zenésztársak számára.
A Misztrál együttes a Duna-parti színpadon az elmúlt hét év egyik legjobb koncertjét adta. Jót tett nekik, hogy Pusztai Gábor személyében ezúttal ütőhangszeressel egészültek ki, s az is, hogy jócskán megtelt a nézőtér. A korábbi szépséges Dsida Jenő-, Balassi-versénekek és más örökzöldek mellett rengeteg olyan új dalt énekeltek, amelyek még lemezen sem hallhatók. Készül például tíz együttes és szólista részvételével egy Janus Pannonius-lemez. Erről a Mátyás királyról szóló feldolgozást adták elő, amelyben két epigrammát gyúrtak egybe. Szabó Lőrinctől két vers is zeneruhát kapott a Misztráltól, miképp Radnóti Változó világa és Ady Az eltévedt lovasa is. A majd kétórás koncertet az együttes népes spontán tánckara tette teljessé.
És még egy újdonság: a tiszaszöllősi Kende együttes barantabemutatót tartott a templomkertben, amelyben a legkülönbözőbb fegyvernemek felvonultatása után a közönséget is bevonták az előadásba: elraboltak családapákat, süldő leányokat, gyermekeket, akiket aztán ki kellett váltaniuk a hozzátartozóknak, mint mondták, azért, hogy tudjuk, mennyit érnek nekünk szeretetteink.

FELTEKINTŐ TISZTA SZÁNDÉK
Ünnepi koncert a Misztrál együttes tizedik születésnapján
2007. október 19.

Varga Klára
MN - kultúra

Nagy a sürgés-forgás mindazok körében, akik a Misztrál együttes kollegiális és baráti társaságához sorolják magukat. Mesterek, zenésztársak, az együttes által pártolt fiatal előadók, iskolatársak, rajongók, a Misztrál-fesztiválok vendégei készülnek a tízéves születésnap megünneplésére a MOM-ba, ma este hétre.

Hogy mi minden készülődik, azt még mi sem árulhatjuk el, de a jövő hét eleji tudósításunkból, ígérjük, minden kiderül; a maguk megzenésítette, énekelt verseket előadó együttes, amelyet tíz éve októberben, még Dévai Nagy Kamilla Krónikásének Zeneiskolájának hallgatójaként alapított Heinczinger Miklós, Tóbisz Tinelli Tamás, Tinnyei Zoltán és Török Máté – később csatlakozott hozzájuk Hoppál Mihály – szintén titkolózik, csak annyit tudhattunk meg, hogy majd háromórás, különleges zenei programmal lepik meg a jubileumon az őket ünneplőket. A születésnapi koncertről pedig DVD készül.
Amikor tíz éve közös zenélésbe fogtak, sokan nem hittek abban, hogy évekig, évtizednél hosszabb ideig együtt maradnak a nagyon különböző zenei világból (blues, népzene, komolyzene) érkező fiatalok, és sok közös tervet megvalósítanak, de ők úgy képzelték el akkor is a jövőjüket, ahogyan végül is lett.
Az együttes – helyzetét tekintve – tíz év, öt lemez, hat maguk szervezte fesztivál, hat városban működő klubhálózat, a tavaly átvett Bartók Béla-díj, több fesztiváldíj, rengeteg hazai és külföldi koncert után is a profi és az amatőr kategória határán egyensúlyoz. A tagok még ma sem kizárólag zenélésből élnek, de nem is ez volt soha az elsődleges cél, hanem hogy zenei, művészi, közösségi feladatokat valósítsanak meg.
Nemcsak a négy nagyszerű album – Ösvény, Mezőn széllel járók, Megkopott harangszó 1456 – 1956, Dsida Jenő-versek (Hangzó Helikon sorozat) –, s a táj, a zene, a gondolat, a fölfelé tekintő tiszta szándék és a közösség sajátos, spirituális-transzcendens egységét megvalósító nagymarosi fesztiváljaik, hanem a köréjük csoportosulók, a most őket ünneplők is igazolják, hogy a Misztrál együttes tagjai jó úton járnak. Pedig – mint Török Máté mondta – mára sokat változott a zenei nyilvánosság a korábbi évtizedekhez képest. Húsz éve még egy zenekar két-három évig játszotta, kigyakorolta a koncerteken új dalait, mielőtt stúdióba vonult volna velük. Ha elkészült egy lemez, az évekig kitartott. Ma már más az elvárás. Minden évben új albummal illik jelentkezni, ha nem akarja egy formáció, hogy a rajongók elfelejtsék vagy leírják őket.
Az új dalokat először is felveszik a stúdióban, aztán a koncertekre megtanulják saját szerzeményeiket a zenészek. Mire igazán jól szól egy dal, sajnálják, hogy a kezdeti verziót kellett rögzíteni. De a Misztrál ebben a sajátos konstellációban is jól működik, nem éreznek semmiféle kényszert, hogy önmagukat ismételjék, újra feldolgozzák, divathullámoknak engedjenek. Rengeteg új feladatot látnak maguk előtt, rengeteg mondanivalójuk van még a közönség számára.
A Megkopott harangszó című lemezzel részben már az a régi vágyuk is teljesült, hogy kortárs költők műveit énekeljék, s gyűlnek már az újabb, élő költők a személyes találkozások révén, és a mai versek a tarsolyban.
Koncertrepertoárjukon egyébként – a négy lemezről vagy még korábbról – nagyjából száz dal szerepel, ezek java részét hallhatja, aki ma este befér a MOM művelődési központba

ÉDESTESTVÉREK
Dsida-versek a Misztrál "zenés szigetén"
2007. június 9. (35. oldal) - MN Magazin

Kő András
k ö n y v e s h á z

Születésének századik évfordulója ráirányította a figyelmet. Emlékeztünk rá itthon és Erdélyben, koszorút kapott a Házsongárdi temetőben. Dsida Jenő (1907-1938) koszorúja mellé a Misztrál együttes illesztett lemezt, felidézve a XVI. századi nagy énekmondókat, amikor még egyenrangú volt szöveg és a dallam. "Vándor voltam, koldus, / vándor, mint a gólya. / Kurjongattam olykor, / Isten csavargója" - írta a költő Jámbor beszéd magamról című versében. Költeményeinek játékossága, a pillanatokat kifejező nyelve, formakezelése, humanizmusa, a szépség áhítata - zenéért kiáltott. Így lett az évfordulón a Hangzó Helikon sorozat darabja a Misztrál "kicsi zenés versszigete" - ahogy maguk nevezték alkotásukat. S ahogy annak idején Latinovits Zoltán sem magáért a versmondásért mondott verset, hanem többet akart: gondolkodtatni, rádöbbenteni és jobbítani. A zene eszközeivel a Misztrál is ezt teszi, menedékül azok számára, akik "kiutat keresnek a ma egyre erősödő, a kultúrát és a hagyományokat megsemmisítő elvek özönéből" - írják az előszóban.
Latinovits minduntalan újrafogalmazta a verset. Tanult szakmájának törvényei szerint, mérnöki pontossággal rajzolta meg a vers architektúráját, másrészt végsőkig érzékeny művészegyénisége mindig rátalált a költeménynek arra a pontjára, ahol közösségének valami újat tudott mondani. Ez vált aztán a vers fókuszává, új fénnyel világítva meg a költemény egészét. Hasonló törekvést figyelhetünk meg a Misztrál esetében, amikor ismétel, felcserél versszakokat, s a zene eszközeivel módosítja a központozást, ahogy a mának szóló hangsúly kívánja, miközben végig megőrzi a lírikus, a vers iránti alázatát. A megzenésített vers is fórum, amely a régi és a mai költők szavával egyaránt a mához kíván szólni, s azáltal korszerű, hogy bármiféle célzatos aktualizálás nélkül, a vers zenei újrafogalmazásával költői válaszokat képes adni a kor problémáira. Ezt teszi kristálytisztán, érthető szövegmondással, a ritmus váltakozásával, ha úgy tetszik, "érzelmi akcentussal" - ahogyan a színész Egressy Gábor az utolsó előtti szótagra helyezett hangsúlyt elnevezte - a Misztrál együttes is.
Dsida Jenő sajátos világot teremtő, halálfélelemből, titokzatos szorongásokból, babonás riadalmakból fakadó költészete élete vége felé a valóság színeivel, az élet vonásaival gazdagodott, s ekkor már a költő komázott is istenével, a halállal, az angyalokkal. "Éjjel a szobámban / angyalok motoztak / és takaróm alatt / meg-megcsiklandoztak."
A zenének nemcsak a lélek, hanem a szavak hullámzását is vissza kell adnia. A Misztrál zenéje visszaadja. "Figyeljünk a dalosra - ajánlja Homérosz -, ki isteni kegytől áldva tud embereket vágykeltő dallal igézni, s bármikor énekel is, folyton hallgatni kívánjuk." Ehhez persze Dsida-versek is kellenek, az erdélyi magyar irodalom egyik legígéretesebb tehetségének virtuozitása. E virtuozitáson szárnyal a Misztrál. Zene és költészet édestestvérek.
(Misztrál-Dsida Jenő. Helikon Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 4990 forint)

BÉKEVISELT NEMZEDÉK
2006. október 24. (19. oldal)

Varga Klára

Számon az ima káromlás / töprengésem világomlás / mélységrianás a csendem / rossz batyuként le kell tennem. ne félts engem, ne rejts engem. énekli a Misztrál együttes Grandpierre K. Endre, a méltatlanul félfeledésbe ment költő Magyar mesehősök című versét a Megkopott harangszó 1456-1956 című lemezén. Ezért az egyetlen dalért is érdemes volt létrehozni az egész zenei anyagot, hiszen nem csak az ötven év előtti párhuzamos egyéni drámákat jeleníti meg: a vészterhes sejtelmek aktualitása sem megkerülhető. A Misztrál korábbi lemezein is mestere volt annak, hogy a zenei stílusok és az előadásmódok tekintetében a tüzet a vízzel úgy házasítsa ki, hogy mindenki - legalábbis magától értetődőnek - érezze a végeredményt. Ez a dal e tekintetben igazi bravúr: a nyers, férfias őserőt énekhangjával megjelenítő Heinczinger Miklós egyszerre lírai, töprengő, érzékeny, ugyanakkor szenvedélyes és eltökélt, egyszerre impulzív, modern ember, s mégis archaikus ártatlanságú. A zenei indítás kortárs komolyzenét, esetleg dzsesszt sejtet, de a vívódó, elszántságát összeszedő költői ént latin ritmusok sodorják a vállalt harc eufóriájába, s a kórusba, amelyben a hozzá hasonlóan vívódók, magukat elszánók együtt énekelnek. A lemez költészeti anyaga: Nagy László, Buda Ferenc, Kiss Dénes és Döbrentei Kornél gyönyörű versei - amelyek többségükben még a forradalom évében születtek - első kézből adják át főként a gyászt, a fájdalmat, a keserűséget, a mécsesszemű reményt, s az igazságot az eltagadott, elhazudott forradalomról. A felhangzó énekelt versek - Kobzos Kiss Tamást és Tolcsvay Bélát is bevonva - megfogalmazzák a békeviselt nemzedékeknek azt az igényét, hogy a történelem, a szakralitás, az örök emberi világa, a lét drámája, a vállalt emberi sors ne távoli, egyszer volt, talán igaz se volt dolog legyen, hanem eleven valóság. Az '56-os forradalom átélhető, pontos, drámai megjelenítése azért is örömtelien meglepő teljesítmény a zenekartól, mert a forradalom sajátosan a XX. század, a modern kor történelmi eseménye. A Misztrál idáig a hagyományban: a népzenében, a vallásos témákban és az örök kérdések világában mozgott, de most végrehajtotta a Szerb Antal által emlegetett alkotói salto mortalét, vagyis bátran belevetette magát egy addig még általa ki nem próbált ábrázolásmódba, és csodák csodája: új ösvény nyílt előtte. Ha mégis eklektikusnak érezzük a lemezt, annak az az oka, hogy a maguk számára még ennél is magasabbra tették a lécet. Most rögtön akarták ezeréves történelmünk áramába szervesen bekapcsolni '56-ot, de ehhez talán még a külvilágban: a történelemtudományban, az alkotói eszköztárban, sőt korunk szellemi hátterében is nagyok a hiátusok. (Megkopott harangszó 1456- 1956; Misztrál együttes, Mikes Kiadó, 2006.)

ZENÉS VERSEK MINDENKINEK
A Misztrál együttes új lemezéről és a civil társadalom összefogásának szükségességéről
2006. október 7. (15. oldal)

Sashegyi Zsófia
Kettős évfordulót ünnepel a Misztrál most megjelent Megkopott harangszó című lemezével, amelyen többek között Tolcsvay Béla és Kobzos Kiss Tamás is vendégszerepel. A hanganyagot kiegészítő könyvben számos író és közéleti személyiség társul esszéivel, verseivel az 1456-os nándorfehérvári és az 1956-os forradalmi eseményekhez kapcsolódó megemlékezéshez.

A Misztrál együttes új lemezéhez tartozó könyv negyvenkét szerző emlékeit foglalja magába. A kettős kiadványt Szigethy Gábor író mutatta be csütörtökön a Magyar Kultúra Közalapítvány székházában, másfél ház előtt, mivel a nagy terem csak a közönség egy részét volt képes befogadni. Az est házigazdája, Süveges Gergő konferálta fel a két további közreműködőt: Bőzsöny Ferencet és Raksányi Gellértet, akik saját, a könyvben leírt '56-os emlékeiket ismertették a hallgatósággal. Míg előbbi ezer apró részlettel egészítette ki Mindszentyvel történt parlamenti találkozását, utóbbi Kiss Dénes Velünk, vagy ellenünk című költeményével zárta beszámolóját, amely verset később Tolcsvay Béla nagyszerű előadásában is meghallgathattuk. A Misztrál szándékosan emelte az ötvenhatos évforduló mellé a nándorfehérvári diadal jubileumát, mert úgy vélik, a közös múlt minden nagy eseményéből erőt kell merítenie a magyar társadalomnak - tudtuk meg Szigethy Gábor szavaiból. Az együttes tagjai nem mindennapi szerzőgárdát verbuváltak össze a könyvhöz, és dalaik között méltatlanul elfeledett kortárs szerzők verseit is szerepeltetik. Bár a költemények nagy része '56-ról szól, Döbrentei Kornél kifejezetten a Misztrál részére írt Summáját írom című versében például figyelemre méltóan elegyedik az újkori és a nándorfehérvári történések emlékezete. A népes közönségből ítélve azt gondolnánk, a kilenc éve alakult együttes végre révbe ért, tagjai minden erejüket a zenélésnek szentelhetik, hiszen koncertprogramjuk igen sűrű, és az idén ötödik alkalommal megrendezett Regejáró Misztrál Fesztivál is évről évre nagyobb tömegeket vonz. Török Máté, a zenekar tagja azonban hamar kiábrándít: a zenészek mindegyike kénytelen más szakmában is tevékenykedni, mert bár muzsikájuk minden alkalommal telt házat produkál, bevételeikből éppen arra futja, hogy a következő vállalkozásukat fedezzék. Ahhoz, hogy igazán igényes művek kerüljenek ki egy muzsikus keze alól, csak a zenével kellene foglalkoznia - mondja Tóbisz Tinelli Tamás, a Misztrál tagja. Az anyagi nehézségek ellenére nem kérdés számukra, hogy folytatniuk kell, amit elkezdtek. Ilyen morális felfordulásban, ami ma Magyarországon van, meg kell találni az ellenpontokat - mondja Török Máté, aki a Regejáró Misztrál Fesztivált is efféle programnak tartja. Ha egy ilyen kezdeményezés nem kap elég állami támogatást, akkor a civil társadalomnak kell összefognia azért, hogy tovább működjön, s ugyanez vonatkozik a lemezkiadásra és a klubokra is. A magyar társadalomban sok szó esik a globalizációs hatás hátrányairól, de kevesen vannak, akik tesznek is ellene, pedig a hasonló gondolkodásúaknak igenis el kell tudnia tartani azokat a zenészeket, akik a magyar népzenei elemeket, irodalmunkat, hagyományainkat építik műsorukba. Istennek hála a mi nézőtereink általában megtelnek - mondja Török Máté -, de sok, értéket közvetítő zenésztársunkat alig ismeri a közönség. A megzenésített vers műfaja minden költeményhez külön zenei stílust enged meg, s ezért igen széles körhöz képes szólni. Nem lehet elkönyvelni se kalákásnak, se sebősnek, se hobósnak - hiszen már ez a három elismert irányvonal is merőben különbözik egymástól. Ezt nagyszerűen ki lehetne használni. A Misztrál tagjai sokat tesznek azért, hogy a műfaj tagjait összegyűjtsék, és az általuk megszervezett Regejáró Művészeti Klub azt a célt szolgálja, hogy lassan kiépüljön egy olyan háló az országban, amelynek minden pontján megtalálhatják az érdeklődők a maguk kedvenceit. Szeged, Vác, Pest, Buda és Budajenő után most indul be Csömörön is egy ilyen klub. A Misztrál szeretné, ha olyan, akusztikus zenét játszó, népi stílusú, énekelt verset éneklő együttesek, szólisták csatlakoznának ehhez a lánchoz, akik komolyan gondolják a zenélést. Terveikről bőséges listát sorolnak a misztrálosok: már most kezdik a jövő nyári fesztivál szervezését, és készül az áprilisban, a Hangzó Helikon következő darabjaként megjelenő Dzsida-lemez anyaga is. Több felkérésük van karácsonyi műsorukra, amelyet tavaly állítottak össze Sudár Annamáriával, és reményeik szerint az előadást tartalmazó DVD is az üzletekbe kerülhet novemberben. Jövő csütörtökön kéthetes turnéra indulnak az Egyesült Államokba, s az új lemez anyagának hazai népszerűsítését csak október 26-tól folytatják.