VERSEK Vissza a versek oldalhoz


(Szabó Lőrinc) Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én
Majd megnövök én
Esztendőre vagy kettőre
Legény leszek én.

Kicsi vagyok én
Majd megnövök én
Apámnál is anyámnál is
Nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én
Majd megnövök én
Mint a tüdő a fazékból
Kidagadok én.


Megfogtam egy szúnyogot
Még azt mondják

Megfogtam egy szúnyogot
Nagyobb volt a lónál
Kisütöttem a zsírját
Több volt egy akónál.

Aki eztet elhiszi
Szamarabb a lónál
Aki eztet elhiszi
Szamarabb a lónál.

Még azt mondják nem illik
A tánc a magyarnak
Mert már néki cipellőt
S bő nadrágot varnak.

De sarkantyús csizmának
Kócsagtollas főnek
Illik gyöngyös pártában
Magyar főkötőben.


Indulj el egy úton

Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.


Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom.
Te engemet, s én Tégedet
Virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
Virágom, virágom,
De azt a bú földig nyomja,
Virágom, virágom.



Hej dunáról fúj a szél

Hej Dunáról fúj a szél
Szegény ember mindig él
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról nem fújna
Ilyen hideg sem volna
Dunáról fúj a szél.

Hej Jancsika Jancsika
Mért nem nőttél nagyobbra
Dunáról fúj a szél.

Nőttél volna nagyobbra
Lettél volna katona
Dunáról fúj a szél.


Elment a két lány virágot szedni

Elment a két lány virágot szedni
Elindulának kezdének lenni
Egyik a mástól kezdé kérdezni
Ki volt az este téged kéretni.

Már engem mátkám tízen kéretnek
Adj jó tanácsot árva fejemnek
Hogy a tíz közül melyikhez menjek
Hogy virág helyett kórót ne szedjek.


Kis kece lányom

Kis kece lányom fehérben vagyon,
Fehér a rózsa kezében vagyon
Mondom mondom fordulj ide mátkám asszony

Szellő zúg távol alszik a tábor,
Alszik a tábor csak a tűz lángol.
Rakd meg rakd meg magyar testvér azt a tűzet
Isten tudja mikor látunk megint ilyet.

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja
Hallga hallga szól a harang bim-bam bim - bam
Lelkünk mélyén kél rá vízhang bim-bam bim-bam.


Kimenék én ajtóm elejibe

Kimenék én ajtóm elejibe
S föltekinték nagy magos menny égbe

S nyitva látván mennyeknek kapuját
S azon mellül mennyeknek ajtóját

S azon belül egy kerek asztalkát
S azon vala egy rengő bölcsőcske

S bölcső mellett asszonyunk Mária
S a lábával rengengeti vala

S a lábával rengengeti vala
S a szájával fújdogálja vala

Aludj, aludj Istennek báránya
Szeretetből jöttél e világra

Fáj a szívem

Fáj a szívem, fáj a szívem
Szomorúság bánt engem.
Miért nem adtak, miért nem adtak,
annak kit úgy szerettem.

Miért nem adtak, miért nem
annak kit úgy szerettem,
Miért nem adtak, miért nem
annak kit úgy szerettem.

Sírva kértem, sírva kértem
Sírva kértem az anyám,
Ha szeretett, ha szeretett,
miért nem hallgatott reám.

Sírva kértem, kértem,
Sírva kértem az anyám.
Ha szeretett, szeretett,
Miért nem hallgatott reám.

(Néném asszony jöjjön ki,
Mosta kaput nyissa ki,
hoztunk önnek segítséget,
a fiának feleséget.)

Fáj a szívem, fáj a szívem
szomorúság bánt engem.
Miért nem adtak, miért nem edtak
annak kit úgy szerettem

Sírva kértem, kértem,
Sírva kértem, az anyám
Haszeretett, szeretett,
Miért nem hallgatott reám.