| VERSEK |  |
BUDA FERENC
Mécsesszemű reményFellegfúró fecskék
fulladnak a porba.
Vizes, vén bölcsesség
lángunkat kioltja.Kibelezett béke
nyög, mint beteg állat,
megtiport testére
hideg havak szállnak.Földszín-szürke hadak
jajtalpú csizmája
tapossa a havat
simára, simára.Sűrű, sima, kemény
a fagy, szinte éget.
Mécsesszemű remény
őrzi a sötétet.Pesten esik a hó Pesten esik a hó
Keringve kavarogva
A Dunán a habokra
Lelkük-vesztett romokra
Kivert ablakszemekre
Kékszájú emberekre
Csepelre és a Gyárra
A moccanatlan Várra
Tépett szélű sebeken
Dacoló üzemeken
Aszfaltra száradt véren
Megül halottfehéren
Hordja a szél a földön
Viszi a szél az égen
Pesten esik a hó
Nyílt sebre friss kötésnek
Pest talpig hófehérbenMécsesszemű remény I Pesten esik a hó
Vissza a „versek” oldalhoz I vissza a „hangzó” oldalra