Balassi Bálint

Egriek vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
Istennek ajánlva legyetek immár ti!

Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, új forma, ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frisesség,
Éntűlem s Istentül legyen már békesség.

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlőoskola, immár Isten hozzád!

Bocsásd meg Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebítsd lelkem terhét!

Az én búsult lelkem és nyavalyás testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
Akar esni kétségben.

Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad,
Igen irgalmas Úr ez.

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország I Bocsásd meg Úristen I
Végek dicsérete I Ó, nagy kerek kék ég I
vissza a „versek” oldalhoz I vissza a „hangzó” oldalhoz

Végek dicsérete (Egy katonaének)
(részlet)

Vitézek mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére vitézeknek szüve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kivűl is, csak jó kedvéből is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

Az jó hírért névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó sólymok mezőn széllel járnak,
vagdalkoznak, futtatnak.

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország I Bocsásd meg Úristen I
Végek dicsérete I Ó, nagy kerek kék ég I
vissza a „versek” oldalhoz I vissza a „hangzó” oldalhoz

Ó, nagy kerek kék ég
(részlet)

Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája,
Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája,
Csudákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája!

Hideg lévén kívől, égvén penig belül Julia szerelmétül,
Jó hamar lovakért járván Erdély földjét nem nagy fáradtság nélkül,
Ezt öszverendelém, többé nem említvén Juliát immár versül.

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország I Bocsásd meg Úristen I
Végek dicsérete I Ó, nagy kerek kék ég I
vissza a „versek” oldalhoz I vissza a „hangzó” oldalhoz